Hát, nem is tudom...Az egyik szemem sír és pár napja még a másik is...
Szóval:az a helyzet állt elő,hogy még maradunk itthon.Nem is tudom örüljek vagy sírjak.Ahhoz képest,hogy mikor ez a költözős dolog szóba jött hallani sem akartam róla és ahhoz képest,hogy napokig sírtam,hogy mi lesz,hogy lesz és egyáltalán...hát ahhoz képest a végére nagyon bele éltem magam.Tanultam-és tanulom-a németet mint egy kis angyal,már teljesen elrendeztem magamban,hogy megyünk,munka helyek voltak majdnem biztosak...és mégis úgy alakult,hogy maradunk...egy időre még bizti,aztán meglátjuk...De nézem a jó oldalát:
1.Bencének mindenképpen jobb a sulit itt befejezni
2.Tanuljuk tovább mindketten a németet és akkor kitárulkozhat a világ :)
3.Happynek még nem volt helye és meg szakadt volna a szívünk ha itt kell hagyni :)
-meg bizti van még más is ,de egyenlőre ez látszott a jobb megoldásnak...ja és persze a családfőnk új dologba vágta a fejszéjét...hátha...:)
Szóval próbálkozunk egyenlőre itthon és majd meglátjuk.
Tehát hamarosan visszatérek :)
Egy kis szívet melengető mécses kupaccal amik most az étterembe készültek.Hátha lesz még jó idő ezen a nyáron és a vendégek kiülhetnek a teraszra...talán :)
Baba buksi díszek!
Nincs bajom a téllel.Főleg ha szép havas...de itthon mostanában nincs igazi szép tél.Legutoljára arra emlékszem mikor Bence született,de az már 14 éve volt.Hihetetlen.Mintha ma lett volna...Pedig sok-sok minden történt azóta.Bence nagyfiú lett,középiskolába felvételizik...
Várom már,hogy jó idő legyen.Napok óta nem láttuk már a Napot és ez kicsit lehangoló...De egyszer már csak tavasz lesz...addig pedig készülnek a nyuszik,bárányok...;)
